A tavaszi parlamenti ülésszakot megnyitó beszédében a miniszterelnök a 2011-től életbe lépett "adóegyszerűsítés" negatív hatásaival is foglalkozott. Fel kíván lépni ellene - még szép. Ha már ő és kormánya idézte elő e hatásokat.

Rábírná őket

Tény, hogy 2011 januárjától a személyi jövedelemadó (szja) általános kulcsa 16 százalékos lett, ám - ezt már milliószor leírták - ez kizárólag az átlagnál jóval többet keresők számára kedvező. Az a bizonyos 16 százalék sem annyi, hiszen kiszámításának alapja a 127 százalékra feltuningolt szuperbruttó, és nyilvánvaló, hogy bármely összeg 127 százalékának a 16 százaléka eleve nagyobb, mint az alapösszeg 16 százaléka.

Amikor egy kormány arról beszél, hogy az állami szektorban megemeli a béreket, akkor sokaknak nem világos, miről van szó valójában: nos, béremelés mindig a beszedett adókból történik, tehát az emelést a versenyszférával, kiváltképp annak munkavállalóival finanszíroztatja. Ha pedig a miniszterelnök - példának okáért - arra vállal garanciát kormánya nevében, hogy az állami szektorban ne csökkenjenek a bérek, akkor kimondatlanul is az történik, hogy e döntés anyagi forrásait a versenyszférából - ezt szokás újabban kissé ellenséges hangsúllyal magánszektornak nevezni - vonja el. Erre megvannak a jogi eszközei és lehetőségei.

Az azonban egyáltalán nem igaz, hogy a kormánynak komoly befolyása lenne a versenyszféra béreire. Épp ellenkezőleg: itt a kormány egyetlen mutatót határozhat meg: a kötelező minimálbért. (Néhány éve létezik - 2011-től általában garantált bérminimumnak nevezik - a legalább középfokú végzettséghez, szakképesítéshez kötött beosztásokra alkalmazandó legkisebb adható bér is.)

Az állam nem puszta jószívűségből növeli évről évre a kötelezően kifizethető legkisebb béreket, hanem így garantálja - saját magának - azokat a minimálisan befizetendő adókat és járulékokat, amelyekből a közszolgáltatásokat tartja fent. A minimálbér utáni közterheket a cégeknek még akkor is be kell fizetniük - és semmiféle kifogást nem fogadnak el a hatóságok -, ha az adott hónapban egyetlen fillér bevételük sem volt; hogy aztán a vállalkozás munkavállalója megkapja-e a nettóját, az a hatóságot nem érdekli.

A minimálbéren felül a versenyszférában a piacon mutatott teljesítmény mindennek az alapja. Ha egy cég a korábbinál nagyobb árbevételt ér el, ráadásul a költségeit sikerül csökkentenie, akkor dönthet úgy is, hogy profitjából bér formájában juttat az alkalmazottainak. Erre azonban - saját jól felfogott érdekein túl - törvény nem kötelezi, Magyarországon nem létezik olyan törvény, amely előírná, hogy mondjuk 100 millió forintos adózott nyereségből 25 milliót - egyenlően vagy sem - az alkalmazottak között kell felosztani. Bármilyen döntés születik is például az érdekegyeztető tanácsban, az a magánszférát a világon semmire sem kötelezi. Más a helyzet azoknál a vállalatoknál, amelyeknél működik szakszervezet, és van kollektív szerződés. Magyarországon azonban ritka kivétel az ilyen cég, s bár a dolgozóknak jó lenne a működő érdekképviselet, a tulajdonosoknak nem - a helyzet tehát világos.

Színlelt meglepődés