A becslési eljárás lényege, hogy megfordul a bizonyítási teher, tehát a vagyonosodási vizsgálat során a bizonyítás nem az adóhivatalon van, hanem az adózónak kell bizonyítania, hogy a bankszámlára történt készpénzbefizetések, készpénzes gépjármű, ingatlan vásárlásokra, egyéb költésekre honnan volt fedezete. Mivel sok esetben problémát jelentett, hogy az adózóval a vagyonosodási vizsgálat során a becslést csak az adóhatósági jegyzőkönyvben közölték, ezért az új gyakorlat szerint az adóhivatal vagyonosodási vizsgálat során közli az adózóval, hogy a rendelkezésére álló adatok alapján a bevallott jövedelme nem nyújtott kellő fedezetet a készpénzes kiadásai fedezetére. Ennek alátámasztásaként külön megküldött levélben a nagyobb költéseiket hivatkozza be az adóhivatal, de a legtöbb esetben a becslés bizonyításaként megküldi a vagyonmérleget és még a jegyzőkönyv meghozatala előtt, tehát a vagyonosodási vizsgálat ellenőrzési szakaszában közli a becslés tényét és tájékoztatja az adózót, a becslés szabályairól, pontosan arról, hogy ilyenkor a bizonyítási teher megfordul és a bizonyítási teher az adózón van. Így kikerüli az adóhivatal azon támadási felületet, hogy nem tájékoztatta az adózót a becslésről azaz, hogy az adózó érdeke a bizonyítás.

Az adóhivatal sokszor nem találja elégségesnek, hogy az adózó a KSH által meghatározott létminimumból tudja fedezni életviteli kiadásait, és jelenleg csak ez az egy hiteles adat állhat a rendelkezésére, mivel az egyes közüzemi szolgáltatók megkeresése egy vagyonvizsgálat során túl macerás lenne. Így a legújabb vagyongyarapodási kérdőívekbe új csavart próbáltak beépíteni és nyilatkoztatni az adózót, hogy az életvitelre fordított kiadásait mekkora arányban fedezi bankszámláról (fizeti bankkártyával) és milyen arányban készpénzben. Ez a becslés alapját szolgáló kérdés az egyébként is kétséges céges adóellenőrzések során alkalmazott becslés logikáját követi. Ez alapján megnézi azon bankszámlák költéseit amelyeket az életviteli költségekre fordítottunk és azzal az aránnyal felszorozza amennyit az ügyfél nyilatkozik. Például: ha az adózó nyilatkozata szerint 20%-át költi bankszámláról akkor kigyűjti ezeket a kiadásokat és 80%-os készpénzköltést beállít az életviteli kiadásokra. Legalábbis az új próbálkozások erre irányulhatnak, amelyeket továbbra is kétségesnek ítélünk meg egy vagyonosodási vizsgálat során, de ettől függetlenül vigyázni kell ezekre a kérdésekre mit nyilatkozunk. Mindenféleképpen ki kell kerülni, mert a saját bankszámlánk és költéseink teljeskörű ismeret nélkül ezt biztosan megjelölni nem lehet!

Különösen aggályos kérdés: „Tartott-e a vizsgált időszakban jelentősebb összeget készpénzben, ha igen milyen nagyságrendben, milyen okból és milyen időtartamba?”
Ez a különösen veszélyes kérdés arra irányul, ha bankszámláról vesz fel valaki pénzt vagy jut egyéb módon készpénz bevételhez, akkor az adóellenőr feltételezheti annak érdekében történt, hogy elköltsük. Feltételezésünk szerint tehát ha lenyilatkozzuk, például hogy nem vagy maximum 1 millió forintot szoktunk készpénzben tartani, akkor az adóellenőr levonhatja azt a következtetést, hogy az összeg 1 millió forint feletti része elköltésre került, így az 1 millió forint feletti rész a későbbi kiadásokra nem nyújthat fedezetet. Álláspontunk szerint ez a keresztkérdés magánszemély részére, aki nem kötelezett nyilvántartások, könyvvitel vezetésére problémákat vethet fel, de a hasra ütésre tett választ semmiféleképpen nem javasoljuk!
Ugyanezen pénzelköltésre irányul az a kérdés is, hogy milyen okból történtek a bankszámláról történő készpénzfelvételek, amelyet általánosságban meghatározni szintén nem lehet.

Az adóhivatal a bevételeket próbálja növelni illetve az eljárás idejét lerövidíteni vagyonosodási vizsgálat során az adózó együttműködési kötelezettségének elmulasztása miatt történő bírság kiszabásával. Ennek megfellebbezésekor a II. fokú adóhatóság sokszor más álláspontra helyezkedik, mivel az indokolások nem mindig teljesen konzekvensek, ráadásul az adózónak egyébként sem kötelező nyilatkozatot tennie, de ebben az esetben a vagyongyarapodási vizsgálat becslési eljárása során a bizonyítástól fosztja meg magát. Ráadásul az indokolásoknál az is aggályos, hogy olyan adatok és dokumentumok rendelkezésére bocsátásának elmulasztását vetik az adózó terhére, amelyek egyébként is az adóhivatal rendelkezésére állnak. Az együttműködés hiányára vagy az ellenőrzés akadályozására a jegyzőkönyvben illetve határozatban is előszeretettel hivatkozik az adóhivatal. (2012-ben új szabályként várható, ha az adózó akadályozza az eljárást akkor az akadályozás időtartamáig, de legfeljebb 90 napig az adóellenőrzésre rendelkezésre álló idő meghosszabbodik)

Szinte minden vagyonosodási ellenőrzés esetén kér a revízió az adózótól teljességi nyilatkozatot, azaz megkérdezi, hogy teljeskörűen kerültek-e becsatolásra a vagyongyarapodásunkat, bevételeinket igazoló dokumentumok. Amennyiben igennel válaszolunk, akkor a későbbiekben forrásunkat igazoló esetlegesen becsatolásra kerülő dokumentumokat nem szeretné elfogadni az adóhivatal. Pedig számos ok lehet, hogy egy dokumentum miért nem kerül becsatolásra, például a titoktartási kötelezettség feloldásának illetve a másik fél érdekének védelme miatt…

Elmondható, hogy az adóhivatal mostanában vagyonosodási vizsgálatok során elég konzekvensen körüljárja a tényállást, levizsgálja a kölcsönadókat, nyilatkoztatja a feleket, tanukat. Ennek ellenére vannak esetek, amikor érthetetlen módon a tényállás tisztázási kötelezettségének valamilyen okból kifolyólag nem tesznek eleget a revizorok.

Így év végén várható, hogy vagyonosodási vizsgálatok esetén is az adóellenőrök a határozatokat tömegesen küldik ki vagy próbálják akár személyesen kézbesíteni az elévülési idő miatt. Ugyanis ha azok idén nem emelkednek jogerőre, akkor jövőre a 2005. évvel kapcsolatosan tett megállapítások elévültek, azaz nem behajthatóak.
Egyébként a jövő évi változások során várható az elévülési idő szabályozásának természetesen nem az adóellenőrzésre kijelölt adózók érdekét elősegítő változtatása.

Továbbra is nagy valószínűséggel kijelenthető vagyonosodási vizsgálat során a különböző kiadások keveredése végett, hogy a házastársaknál az egyik fél vizsgálata esetén a másik felet is vagyonosodási vizsgálat alá veti az adóhivatal. Mivel Magyarországon nincsen családi adózás így közös vagyonmérleg felállítását sem alkalmazza az adóhivatal, ezért a kiadások és bevételek esetében az adóellenőrök nyilatkoztatják az adózókat, hogy az egyes tételek tekintetében illetve egyes költségnemek tekintetében ki viselte a kiadásokat. Például közös bankszámla esetén... Tehát az egyik fél vagyonosodási vizsgálatának kezdetekor a másik félnek is érdemes felkészülni a vagyonosodási vizsgálatra.

A vagyonosodási vizsgálatra történő kiválasztás módszere továbbra is nagyságrendileg változatlan, tehát elsősorban céges adóellenőrzésből kifolyólag, ahol magas tagi kölcsön állomány található, vagy adóminimalizálás (adózatlan bevétel) jelei lelhetőek fel; nagyértékű ingatlan, gépjármű vásárlás, bejelentett nagyértékű ajándékozás; jóakaróink bejelentése esetén pedig, ha első ránézésre a becslés feltételei fennállnak; illetve bevallások teljes elmulasztása esetén, ezenkívül egyéb szervek megkeresése alapján indul a vagyonosodási vizsgálat.

Van egy jogszabály, amely szerint lényegében véve a végtörlesztés érdekében befizetett összeggel kapcsolatban nem lehet adóhiányt megállapítani. Ezt a szabályt megtámadták az alkotmánybíróság előtt, és ezért nagyon sokan félnek a befizetett összeggel kapcsolatos retorzióra, illetve olyan mendemondák keringenek, hogy kifejezetten a végtörlesztőknél elrendelnek vagyonosodási vizsgálatot. Álláspontunk szerint a jogszabályt követően kifejezetten végtörlesztés érdekében befizetett összegekkel kapcsolatban (amely végtörlesztés eldöntésére és a befizetésék teljesítésére csak néhány hét áll a rendelkezésre) mindenféleképpen fenn kell a jogszabálynak maradnia, illetve az adóhivatalnak ezen adóellenőrzési szempontot ettől függetlenül is figyelembe kell vennie, különben kifejezetten az adózók megtévesztése történt volna, természetesen állami kártérítési felelősséggel.

A vagyonosodási vizsgálat során nem a megélhetésre fordított költségeket becsüli meg az adóhivatal! Ezért használják jelenleg vagyonosodási vizsgálatok során a hitelesnek számító ksh adatokat és próbálkoznak a 2. pontban leírt taktikával. A becslés azt jelenti, hogy az adózó igazolható és alátámasztható készpénzes költéseit egy idősoros vagyonmérleget felállítva, napi szinten összevetik kiadásaival így meghatározva a napi szinten rendelkezésre álló pénzkészletet és amennyiben a napi szintű „zsebben” levő pénzünkből nem tudjuk kifizetni az aznapi kiadásunkat, akkor a kiadás és a zsebünkbe lévő pénz különbözetét állapítja meg az adóhivatal.

FIGYELEMFELHÍVÁS!
Amennyiben vállalkozását (egyéni vállalkozást is ideértve) adóellenőrzés keretében vizsgálják az adóellenőrök és magas tagikölcsön állománnyal rendelkezik, illetve bevétel eltitkolást állapítanak meg vagy egyes adókötelezettségek ellenőrzéséről értesítik, ahol bekérik a tagi kölcsön szerződéseket, mindenféleképpen készüljön fel vagyonosodási vizsgálatra, forduljon szakértőhöz, mert az adóellenőrzések meghatározó részét teszik ki idén és jövőre is a vagyonosodási vizsgálatok.

2012-től az adóhivatalnak lehetősége lesz mind az adózó és mind a meghatalmazott (pl.: ügyvéd) részére egyidejűleg megküldeni az iratokat, jegyzőkönyveket, határozatokat és ebben az esetben a határidők már nem a meghatalmazotti átvételtől számítanak! Amennyiben az adózó hamarabb veszi át az iratot úgy a határidők az adózói átvételtől számítanak!